Egy új zöld mánia
Napjaink egyik leginkább mainstream témája, a környezetvédelem és a fenntarthatóság természetesen a Wall Streetet és a befektetési univerzumot sem kerülhette el. A befektetők egyre nagyobb részének imponál a lehetőség, hogy a befektetéseikkel elősegítsék a felmelegedő bolygónk lehűtését, így ne csak saját magukkal tegyenek jót, kilépve ezzel korunk individualista szelleméből. Ezeknek, a társadalmi felelősségvállalásra áhítozó befektetőknek az igényére születtek meg az ESG (Environmental, Social, Governance) alapok, melyek három pillére – a nevéből is adódóan – a környezeti és társadalmi felelősségvállalás, valamint a felelős vállalati kormányzás. A Wall Street – ennek az igényre érkezett – válaszának kellett bő egy évtized, hogy valóban berobbanjon a köztudatba. 2020-ban aztán sok más mellett, az ESG ETF-ek népszerűsége is robbanásszerűen nőtt meg, kétségkívül ebben közrejátszhatott a koronavírus lezárásokat követően megjelenő új befektetői réteg is.
A fenti diagramon látható, hogy 2020-ban az ESG alapok globális eszközértéke a 2019-es értékről 2020 végére több mint a háromszorosára ugrott és 2021 első negyedévében tovább folytatódott ez az emelkedés. A londoni ETFGI kutatásai alapján, az Egyesült Államokban jegyzett ESG portfóliók teljes, közel 90 milliárd dollárnyi eszközértékének több mint a fele 2020 elejétől folyt be. A Morningstar becslései szerint pedig 2020-ban az amerikai ETF-ekbe (exchange traded fund, avagy tőzsdén kereskedett befektetési alap), befektetési alapokba befolyó új tőkének közel egy negyede ESG tematikájú befektetésekbe vándorolt.
Az ESG ETF-ek eddigi történelmének egyik legnagyobb momentuma 2021 áprilisában következett be, amikor a BlackRock elindította a U.S. Carbon Transition Readiness – karbonsemlegességre való átállást célzó – ETF-jét, közel 1,25 milliárd dollárnyi tőkeemelés történt az első nap és az LTCU árfolyama azóta is szárnyal. Ez az ETF-ek három évtizedes történelmének legnagyobb első napi tőkebevonása.
Mitől fenntartható egy befektetés?
Óriási népszerűsége ellenére sem könnyű meghatározni az ESG fogalmát, valamint azt, hogy a vállalatértékelésben a környezeti, társadalmi és a vállalatirányítási felelősséget milyen faktorok alapján osztályozzuk. Ennek szemléltetésére az egyik legjobb példa a Tesla. A legfontosabb pro érv a Tesla felelősségvállalása mellett a világ belső égésű motoroktól való függésének csökkentése. Kontra érv lehet a Tesla és a Bitcoin kapcsolata, hiszen a Bitcoin a bányászat energiaigénye miatt folyamatosan kritikák és támadások célpontja. További ellenérv, hogy a Tesla autók lithium-ion akkumulátorainak biztonságos, környezetbarát újrahasznosítása egyelőre megoldatlan probléma. A fenti példa is mutatja, hogy két befektető teljesen másképpen értékelhet egy vállalatot fenntarthatósági és felelősségvállalási szempontok alapján, míg egy klasszikus cash-flow alapú vállalatértékelési módszerrel jóval inkább egybehangzó adatokat kaphatunk.
Megéri egy pillantást vetnünk arra, hogy mitől is lesz minden szempontból fenntartható és tudatos egy alap vagy hogyan védi meg egy befektetés a bolygónkat a globális felmelegedés végzetes hatásaitól. Először fontos megértenünk, az ESG iránti igény forrásait. Az elsődleges forrás a már feljebb is említett tudatos befektetői réteg, akik befektetett pénzükkel akarnak változást elérni vagy bizonyos vállalatokat viselkedésük megváltoztatására ösztönözni. A másik fő forrás pedig a befektetési szakemberektől, menedzserektől érkezik. Számukra az ESG alapok (első sorban) nem egy világmegváltó lehetőség, hanem a gyengébben teljesítő alapjaik egy potenciális újracsomagolása a nagyobb díjak reményében. Ugyanis, úgy tűnik, hogy a befektetők hajlamosak lenyelni az alacsony hozam és magas díj – nem túl kedvező párosát – is, ha úgy érzik, valami nemeset tesznek a társadalom szolgálatában.
A Morningstar kutatása alapján hatból egy ESG alap egy újracsomagolt, régi, gyengébb hozamokkal rendelkező alap mása és a tavalyi évben 25 ilyen átszabott „fenntartható” portfólió született.
Egy ESG ETF anatómiája
Vizsgáljuk meg 2021 legnagyobb ESG szenzációját, a már említett U.S. Carbon Transition Readiness ETF-et (LCTU). A BlackRock egyértelmű célja ezzel az alappal, hogy megváltoztassák a vállalati viselkedést a felelős, karbonsemlegességre való átállást elősegítő vállalatok megjutalmazásával, a továbbra is szenet és egyéb karbonszármazékokat excesszíven kitermelő és felhasználó vállalatokat pedig szépen lassan parkolópályára állítva.
Ennek érdekében a BlackRock úgy állította össze az LCTU-t, hogy azok a vállalatok, melyek szerintük élharcosai egy karbonsemleges kor elhozatalának, ők az áltagosnál valamivel nagyobb súllyal vannak jelen, míg a jelenlegi állapotot szerintük (minimum) konzerváló vállalatok pedig az átlagosnál valamivel kisebb szeletet kaptak. Ami igazán érdekessé teszi ezt a fajta allokációt – vagy éppen ellenkezőleg, egyáltalán nem teszi azzá – az az, hogy egy-egy a piac egészét lekövető indextől szinte alig különbözik.
Az LTCU öt legnagyobb súllyal bíró papírja közel az alap egy ötödét (19,5%) adja, melyek az Apple a Microsoft, az Amazon, a Facebook és a Google anyavállalata, az Alphabet részvényei. Amikor először olvastam erről a tech túlsúlyról, felmerült bennem, hogy milyen szép példája lehet ez a hatékony piacok elméletének, hiszen ott az egyik alapfeltevés, hogy az árfolyamadatokban minden információ kódolva van. Így a fenti öt részvény népszerűsége és árfolyamaik szárnyalása implicite magában hordozza a felelős és környezettudatos befektetők igényeit, valamint a vállalatok környezetvédelmi tevékenységére vonatkozó várakozásaikat is.
Ugyanakkor, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a BlackRock díjszabását az LCTU kapcsán. Az alapkezelő éves szinten 0,15 százalékot emel ki befektetői pénztárcájából. A fenti ábrán látható, hogy az LCTU-ra kísértetiesen hasonlító iShares Core S&P 500 ETF ugyanazt az öt részvényt tartalmazza a legnagyobb súllyal, igaz, kissé eltérő sorrendben és az egész portfólióhoz viszonyítva kicsit nagyobb súllyal (21,5%). Két ennyire hasonló összetételű alapnál azt gondolhatnánk, hogy a díjszabás is közel azonos, ám az iShares éves szinten csupán 0,03 százalékos alapkezelői díjat gyűjt be.
Az LCTU benchmarkja viszont nem az S&P 500, hanem a Russel 1000 index. Az ábrára rápillantva láthatjuk, hogy a súlyozásbeli eltérések itt még kisebbek, valamint az éves díj a Russelt követő alapért szintén 0,15% évente.
A Wall Street Journal cikke szerint, a fenntartható ETF-ek átlagos éves költsége 0,34%, mely több, mint 10-szer nagyobb a legolcsóbb indexkövető alapokénál, mégis ahogy a cikk elején olvasható az ESG befektetések népszerűsége az elmúlt másfél évben óriásit ugrott. Ez a folyamat a befektetői racionalitás hipotézisének koporsójában egy újabb szög, hiszen az LCTU példájából látható, hogy szinte ugyanazt a portfóliót követő ETF-et ötödannyiért is meg lehet venni. Talán ezekbe a többszörös díjakba bele van már kalkulálva az a pszichológiai plusz is, amit egy (legalábbis nevében) környezettudatos alapba történő beszállás jelent a befektető számára.
2021.09.17. - Kártyás Sebestyén
A jelen cikkben leírt információk, elemzések a szerző magánvéleményét tükrözik. A jelen cikkben leírtak nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást. Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen cikk nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!
