Törékenység. Noha az Adam Smith által megálmodott „láthatatlan kéz” számtalan piacgazdasági folyamat támogatója, olykor még e hatalmas erő sem képes egymagában haláltusát vívni egy gazdasági világválsággal. Kapitalista piacgazdaságunk modellje, mint nagy mű, bár elkészült és minden bizonnyal forog is, ám Madách Imre szavainak ellentmondva, a jelen gazdaságpolitikai Alkotói nem dőlhetnek hátra és nem pihenhetnek, hisz válság idején számtalan törésvonal mutatkozik meg e gépezet törékeny vázán.
António Guterres portugál politikus szerint: „A világjárvány olyan, mint egy röntgenfelvétel, amely kimutatja a töréseket a társadalom törékeny vázában.”, mely felvetés alapvető szociológiai vetületét mellőzve, jelen publicisztikámban az Egyesült Államok reálgazdasági törékenységének aspektusaira fókuszálok.
Október 29-én a Bureau of Economic Analysis közzétette az idei év Q3-as GDP növekedési becslését, mely minden eddigi rekordot megdöntött, a maga 33,1%-os növekedésével akár abszolút, akár százalékos formában. A U.S. Department of Commerce 1947 óta tartja számon a gazdasági növekedéssel kapcsolatos adatokat, ám az eddigi 73 év során mindössze három alkalommal sikerült a negyedéves reál GDP növekedésnek 15% fölé felszöknie, legutóbb 1978-ban. Az eddigi rekordbirtokos negyedév az 1949-es mérsékelt recessziót követő 1Q50 volt, a maga 16,7%-os növekedésével.
A jelenlegi 3Q20-as GDP-jelentés magabiztosan felül tudta múlni az 1Q50-es rekordot, hiszen az Egyesült Államok termelőkapacitásának nagy része idén nyáron újra megnyílt. A Wall Street Journal az októberi gazdaság-előrejelző felmérésében 28,5%-os növekedésre számított, míg az Atlanta FED által megalkotott GDPNow modell 36,2%-os növekedéssel kalkulált, ám a tényleges adat e két becslés közé érkezett, ezzel optimizmusra késztetve befektetők ezreit. Továbbá jelentős pozitív pszichológiai hatással bírhat a National Bureau of Economic Research (NBER) által hamarosan kiadott nyilatkozat, mely szerint a recessziónak már vége is van, hiszen egy recesszió technikailag akkor tekinthető lezártnak, amikor a szóban forgó mutató visszapattan a mélypontról, nem pedig akkor amikor visszatér a recesszió előtti szintjére.
Tehát eljött az ideje a pezsgőbontásnak? Még nem egészen, hiszen az, hogy a recesszió hivatalosan véget ér, még nem jelenti azt, hogy a gazdaság teljes egészében felépült.
A NBER szerint: „A recessziók és expanziók a gazdasági aktivitás változásának irányára vonatkoznak, nem pedig annak szintjére.” Tehát, a recesszió mélypontjából kitörő gazdaság állítólag expanzióban van, még akkor is, ha a gazdasági aktivitás még mindig jóval a recesszió előtti szint alatt van.
Annak ellenére, hogy a 33,1%-os 3Q20-as GDP növekedés az eddigi legmagasabb, a gazdasági kibocsátás szintje továbbra is 589,8 milliárd dollárral, azaz 2,71%-kal alacsonyabb a 2019-es év végi szintnél. Habár ez nem tűnik túlságosan soknak, tekintve az elmúlt hónapok reálgazdasági mutatóinak kilengéseit, így is 0,61%-kal eltér az elmúlt öt recesszió átlagosan vett 2,1%-os GDP csökkenésétől. Mindemellett a szeptember végi foglalkoztatottság még mindig 10,3 millió munkahellyel, azaz 6,8%-kal alacsonyabb a tavalyi év végéhez képest. A teljes felépülésig hosszú és rögös út áll előttünk…
Mennyi ideig tarthat a teljes felépülés? Akárcsak ahogy Tolsztoj is megfigyelte, hogy „minden boldogtalan család boldogtalan a maga módján”, úgy minden gazdasági visszaesésnek egyedi okai és problémái vannak, és így mindegyiknek megvan a maga útja és sajátos pályája a felépüléshez.
„A történelem nem ismétli önmagát – de tanulságos.”
A reálgazdasági mutatók terén a foglalkoztatottság és reál GDP mellett, rendkívül fontos faktor a személyi jövedelem helyzete, melynek csökkenési és növekedési ütemeit szintén megvizsgáltam. Annak érdekében, hogy a folyamatos, nem recessziós jövedelemre összpontosíthassak, a személyi jövedelemből levontam a munkanélküli biztosítási ellátásokat. A historikus adatok alapján, a jövedelem helyreállításának ideje hosszabb ideig tart, mint a kibocsátás teljes regenerálódása, bár nem olyan hosszú ideig mint a munkahelyek teljes helyreállításának ideje.
A jövedelem helyzete jelen esetben is esszenciális, hiszen végső soron támogatja a fogyasztói kiadásokat, melyek a GDP több mint kétharmadát teszik ki. Recesszió idején csökken a személyes jövedelem, bár nem annyira mint a GDP vagy a foglalkoztatottság, köszönhetően az automatikus jövedelemstabilizátoroknak, mint a társadalombiztosítás vagy a nyugdíjak, amelyek a visszaesés során továbbra is fizetnek.
Munkaerőpiaci struktúraváltozás a gazdasági válság hatására
A lassulás egyik fő oka, hogy az állítólagosan „ideiglenes” elbocsátáson lévők millió folyamatosan véglegesen elveszítik munkahelyüket, így átkerülnek az állandó munkahelyvesztők kategóriába.
A válság elején sok elemző irreálisan gyors „V” alakú fellendülésre számított, mert az elbocsátások többségét rövid életűnek gondolták, hiszen a munkások visszahívását a gazdaság újra nyitásával egy ütemben tervezték. Ám a hetek hónapokba torkolltak, a járvány pedig még mindig velünk van, így a gazdasági aktivitást továbbra is korlátozzák úgy a kormányzati intézkedések, mint a vírustól való fertőzés félelme. Ebből kifolyólag a vállalkozások vonakodnak az újra nyitástól, így továbbra is nő azok aránya, akik állandó munkahelyvesztésről számolnak be, ahogy ez a 4. ábrán is látható.
4. ábra: Munkanélküliek aránya a munkanélküliség oka szerint, forrás: saját szerkesztés, BLS.gov alapján
5. ábra: Állandó munkahelyvesztők és ideiglenes elbocsátáson lévők összehasonlítása (millió fő), forrás: saját szerkesztés, BLS.gov alapján
Aggasztóan más tendenciák is a javulás lassuló ütemére utalnak. Noha a tavaszi epikus szinttől elmaradva az új munkanélküliségre bejegyzettek száma továbbra is jelentősen a normális szintek fölött van, hiszen az igények száma az elmúlt két hónapban átlagosan több mint heti 850 ezret tett ki, ami duplája egy tipikus recesszióban mértnek. A legutóbbi jelek pedig egy újabb elbocsátási hullám kezdeteire utalnak. A Payroll Protection Program (PPP), amely számtalan kisvállalkozást tartott talpon és tette lehetővé számukra a munkavállalók megtartását augusztusban véget ért. Valószínűleg a program lejárta számos további elbocsátást vált majd ki, illetve átkonvertálja az ideiglenes elbocsátáson lévők tömegeit az állandó munkahelyvesztők kategóriába. Továbbá a légitársaságok speciális mentési programja szeptember végén lejárt, így már számos vezető légitársaság jelentős elbocsátási hullámba kezdett.
Az új álláslehetőségek száma augusztusban csökkent (a rendelkezésre álló legfrissebb adat), miután májustól júliusig minden hónapban folyamatosan emelkedett, mely így is körülbelül 10%-kal alacsonyabb a tavalyi éves átlagnál. Ezzel szemben a munkaerő-felvétel érthető módon tavasszal lassult le, ám mostanra visszatért a járványt megelőző szintekhez, ahogyan az a 6. ábrán is látható.
6. ábra: Havi új álláslehetőségek és alkalmazottak aránya (millió fő), forrás: saját szerkesztés, BLS.gov alapján
Minél hosszabb ideig áll korlátozás alatt az állampolgárok mobilitása, – akár a vírustól való fertőzés félelme, akár a kormányzati korlátozások miatt – annál több vállalkozás lesz kénytelen újabb alkalmazottakat elbocsátani. Noha Washington D.C. a választási szezon hajrájában egyre inkább működésképtelennek tűnik, leginkább a munkahelyek helyreállítási ideje sínyli meg az erőteljes ösztönző intézkedések hiányát.
A rekordméretű 3Q20-as GDP-jelentés ellenére rengeteg jel utal a fellendülés egyre lassuló tempójának megszilárdulására, melyet számos a negyedéves GDP-jelentésnél magasabb frekvenciájú mutató alátámaszt. A Federal Reserve által közzétett ipari kibocsátás növekedési üteme június óta folyamatosan csökken, és immár szeptemberben negatív értékre váltott. Az Institute for Supply Management üzleti és hangulati mérései a gyártás és szolgáltatások terén hasonlóan azt mutatják, hogy a termelés üteme és az új megrendelések száma egyaránt lassulnak, bár továbbra is pozitív tartományban vannak. Továbbá a regionális Federal Reserve bankok gazdasági mutatói regionális szinten bár folyamatos növekedést mutatnak, ám lassuló ütemben. Mostanra feltételezhetjük, hogy a legtöbb olyan vállalkozás, amely újra megnyílhat, már megtette ezt, így a cégek már felvették azokat a munkavállalókat, amelyek üzleti tevékenységük támogatásához szükségesek.
A foglalkoztatottság további növelése a sérült gazdaság helyreállítási idejétől és a járvány visszaverésétől függ. A növekvő esetszámok főleg a megnövekedett tesztek mértékét tükrözik, emellett az esetek növekvő része a fiatalabb, kevésbé veszélyeztetett csoportokat érinti. Ennek ellenére a növekvő esetszám továbbra is aggasztó, mely még inkább fokozhatja a gazdasági tevékenységek újbóli korlátozását, így a járvány és az azzal kapcsolatos korlátozások visszatértének lehetőségét sem szabad teljes mértékben kizárnunk.
Végső soron a tél beköszöntésével is számolnunk kell, hiszen jelentős gazdasági visszaesést eredményezhet egyes kulcsfontosságú ágazatokban, feltételezve, hogy az oltás nem lesz széles körben elérhető decemberig. Számos olyan vállalkozás lesz kénytelen bezárni, amelyek a nyáron alkalmazkodtak a járványhelyzethez olyan tevékenységek révén, mint a szabadban való étkezés biztosítása. A Gusto jelentése szerint a hideg időjárás csupán a szabadidős és vendéglátóipari szektorban 1,4–2,8 millió munkahely elvesztését idézheti elő, mely a kieső éttermi eladások mellett, tovagyűrűzve a munkahelyüket elvesztő éttermi dolgozók kiadásainak csökkenéséhez vezethet.
Párhuzamban a recesszió alkonya és az újjáépülés hajnala
A 33,1%-os 3Q20-as GDP növekedéssel a koronavírus okozta recesszió technikailag véget is ért, ám ez nem azt jelenti, hogy a reálgazdaság teljesen talpra állt, csupán azt, hogy a legrosszabb már mögöttünk van az elveszített gazdasági teljesítmény, jövedelem és munkahely-veszteség tekintetében. Historikus távlatból tekintve a járvány okozta recesszió karakterisztikájában minden bizonnyal különbözik az eddigiektől, ám az eddigi recessziókból levont tanulságok arra utalnak, hogy a mélypont elérése után: a kibocsátás szintje átlagosan egy év alatt, amíg a foglalkoztatottság szintje átlagosan két év alatt tér vissza a recesszió előtti szintekre. Ugyanakkor ez az időkeret csak a járvány előtti szintekre való visszatérést jelenti. A korábbi növekedési pályára való visszatérés – az elvesztett kibocsátás pótlása és a számtalan munkahely visszaszerzése – minden bizonnyal még tovább fog tartani.
Noha a recesszió alkonyán az alacsonyabban lógó gyümölcsöket már sikerült leszedni, az újjáépülés hajnalán a magasabban lógó gyümölcsök elérése időigényesebb és kihívásokkal teli…
